Missziós útunk második napja nagyon zsufolt volt, de szép. Ezek a nyárvégi napok itt a Vajdaságban igazi kánikulának bizonyultak, Szabadkán ma dél körül 32 fok meleg volt.

Már reggeli után négyünknek (Nyúl Zoltán, Kovács József, Bányai Ferenc és Bogya József) el kellett mennünk a Bácska Topolya-i Régió rádió studiójába, ahol interiut kértek tőlünk az énekkarunk vajdasági körútjáról és az erdélyi baptisták vajdasági kapcsolatairól.

A koradélutáni órákban kirándulni mentünk Szabadkára és Palicsra, ami Szabadka üdölő városának van tekintve. Szazbadka egy szép monarhiabeli város, amelyik ennek (kopott) dicsőségét még magán viseli. A város lakosságána 24 százaléka magyar, ami gyors fogásban van a szerbiai helyzet és a magyar határ közelsége miatt. A palicsi tó, jóllehet vize telitett algákkal, gyönyörű kilátást biztosít a köré kiépített üdölőről. A nap fénye csillogott a viztűkrön és a hőséget csak az erős szél tette némiképpen elviselhetővé.

Ebédre Csantavérre vártak az ottani gyülekezet tagjai. Ízletes ebéddel vártak, amit nagy étvággyal fogyasztottunk a szabadkai és palicsi séta után.

A kórus szolgálatára a csantavéri gyülekezetbe gyűltek a hallgatók. Az énekek áldott evangéliumi légkört teremtettek a gyülekezetben. Az ige is határozottan szólt  a tékozló fiú története alapján aról az emberről, aki saját döntése alapján úgy határozza, hogy elhagyja IStent.

Bácskossuthfalvára visszaérve, egy könnyű vacsora után megtekintettük azt a filmet, ami az itteni gyülekezeti ház, és tulajdonosainak életéről, valamint helyreállításáről és az Úr szolgálatába állításáról szólt. Mindnyájan örvendtünk annak, amit Isten tett ezen a helyen és imádkoztunk azért, hogy tovább munkálkodjon a bácskossuthfalvi és pacséri tervérek életében.

A szabadkai kirándulás résztvevői

Szolgálat a csantavéri imaházban