A baptista hit és élet-gyakorlat drága kincs, amit az utódoknak értékelni és élni kell. Ünneplő közösségünk vegye át elődeinknek lelki tüzét! Gazdag történelmünk szemlélése hit-hagyományunk felelevenítésére, és további lelkes megélésére ösztönöz bennünket.

Szeressük és éljük a bibliát!

A baptista mozgalom a biblia szeretetére, tekintélye előtti meghajlásra épült. A bibliaterjesztés volt a legfontosabb missziós módszer és szinte az egyetlen használt vallásos irodalom. A baptisták az igét tanulmányozták, hirdették és élték. Ez volt életüknek, hitüknek és gyülekezeti életüknek alapja. A baptista gyülekezet bibliába gyökerező közösség.

Tartsuk fontosnak a bemerítést!

mert annak nagy fontossága van a keresztyén élet alapos elkezdésében. Egyrészt Jézus Krisztus parancsára történő nyilvános bizonyságtétel, másrészt világosan meghúzza a régi, és a Krisztusban nyert új élet határvonalát. Aki bemerítkezett, az ezután Krisztushoz és gyülekezetéhez tartozik. Határozott elkötelezettség nélkül nincs növekvő és gyümölcsöző lelki élet.

Gyakoroljuk a helyi gyülekezet szövetségi alapon való működését!

A baptisták fontosnak találják, hogy azok, akik „egyforma drága hitet nyertek”, azok lépjenek szövetségre a gyülekezeti élet közös megélésére. Ezáltal az egyéni hívők elkötelezik magukat, hogy helyi gyülekezetükben megtartják a Léleknek azt az egységét, amit Krisztus létrehozott Gyülekezetében. A szövetségkötés arra irányul, hogy mint közösség Krisztusnak éljenek és „egymás terhét hordozva” töltsék be Krisztus törvényét. Egy helyi gyülekezet életében való részvétel nélkül lehetetlen a lelki élet.

Legyen az evangelizálás elsőbbséget élvező feladat!

A baptisták lelkes evangélisták voltak. Tudták, és tudják, hogy a Krisztussal való személyes kapcsolaton múlik az ember lelki üdvössége. Ezért sürgős és fontos az embereket felhívni a megtérésre és az új életre. Meggyőződésünk, hogy az evangelizálás és a misszió a gyülekezeti élet ütőere és éltető ereje is egyben. Ahol kihal az evangelizáló és misszió szellem, ott elhal a gyülekezet.

Elevenítsük fel a kisebb, vagy hosszabb távú missziós utakat!

A baptisták soha nem lettek volna azok, akik lettek, anélkül, hogy az Úr áldott munkásai ne folytattak volna missziós utazásokat, gyülekezet látogatásokat és úttöréseket. Ezek az utazások sokszor határokon átívelők és több ezer kilométert kitevő utak voltak. Gerhard Oncken, Meyer Henrik és Kornya Mihály és a sok névtelen lelkimunkás példája ösztönöz minket.

Legyünk partnerei egymásnak a misszióban!

Sok helyen a gyülekezetek misszióját és épülését más országbeli baptisták segítették elő. Gondoljunk csak a hamburgi gyülekezetre, amelynek munkája egész Európára kiterjedt. A franciák és a hollandok partneri kapcsolatban voltak, Amerika sok európai országban segítette elő a missziót, stb. A mai helyzet is szükségessé teszi – különösen az elszakadt magyarságra való tekintettel – hogy missziós segítségünk túlnyúljon az országhatárokon.

Helyezzünk nagy hangsúlyt a gyermek-, és ifjúsági munkára!

Nagyon sokfele a baptista gyülekezetek a gyermek, vagy ifjúsági munkából nőttek ki. Több évig tartó, kitartó gyermekmunka, gyülekezetplántáláshoz vezetett. A jövő a gyermekeké és az ifjaké. Aki a gyermekek felé szolgál, az a jövőt építi.

Gyakoroljuk a jótékonykodást és szociális munkát!

Az Úr Jézus példája szerint, aki nem csak evangéliumot hirdetett a népnek, hanem szeret járt és sok jót tett az embereknek, a baptisták is megértették, hogy a jótékonykodásnak és szociális munkának milyen fontos szerepe van Isten országának terjesztése céljából. Történelmünk tanúsítja, hogy a gyülekezeti élet és a misszió fellendült, amikor ilyen szolgálatban vett részt a gyülekezet, és az a misszió, amelyik nem korlátozódott csak szóbeli igehirdetésre, nagyobb tisztességet hozott az Úr nevére.

Örvendjünk a sokféleségnek és a sokszínűségnek!

A baptisták már a kezdetekben sem képeztek egyszínű mozgalmat sem teológiailag, sem kegyességileg, de egységesek voltak azon törekvésükben, hogy Jézus Krisztust hűségesen kövessék. Hittek abban, hogy „világosságuk” nem feltétlenül végleges, és készek voltak arra, hogy nyitottak maradjanak az ige világossága és a Lélek vezetése előtt. A baptisták azt tartják, hogy „az alapvető dolgokban egység, a mellkése dolgokban szabadság”, kell vezérelje köztük a kapcsolatot.

A baptisták nem törekedtek arra, hogy osztály-jellegű gyülekezeteket hozzanak létre. Voltak közöttük értelmiségiek és egyszerűek, nemesek, kereskedők, polgárok, földművelők, gazdagok és szegények. A baptisták kozmopolita szemléletűek; nem nemzeti beállítottságúak, mert nekik bármely néphez tartozó baptista hívő testvérük.

Harcoljunk a vallásszabadság gyakorlásának lehetőségért!

A baptisták, keletkezésük idején üldözve voltak, de előléptek a vallásszabadság gondolatával. Azt tartották, hogy az emberre sem személy, sem egyház nem gyakorolhat nyomást a hit dolgában. Mindenki felelős hitéért, és mindenkinek szabadsága van hitfelfogásának és lelki életének gyakorlása területén. Forradalmi gondolat volt ez akkor, de még sok helyen ma is az. Ez a harc újra aktuálissá válhat az elvilágiasodott Európában. A világon ma is számos olyan hely van, ahol a keresztyének és baptista testvéreink életüket adják hitükért.

Részlet a Zilahi Sportcsarnokban, 200. szeptember 20-án elhangzott beszédemből, a baptista mozgalom 400. éves jubileumán tartott missziókerületi hálaadó napon.