A MEGKÖVESEDETT HAGYOMÁNYOK GÁTOLNAK A HITÉLETBEN
Beszélgetés Kovács József baptista lelkipásztorral
Lapunk korábbi számaiban részletesen olvashattunk a baptista vallás kialakulásáról, elterjedésérõl, fontosabb hitelveirõl. Hogyan alakult a nagybányai gyülekezet?
J.G. Oncken, az európai baptisták atyja úgy fogalmazott, hogy minden baptista egy misszionárius. A nagybányai gyülekezet 1922-ben alakult, amikor egy Virág Gábor nevezetû ember orosz fogságban megismerkedett a baptista hittel, bemerítkezett, majd a hazatérést és családalapítást követõen – egy magyarországi baptista leányt vett feleségül – feladatának tekintette, hogy hitét tovább terjessze. A környéken akkor már Szatmárnémetiben és Újvárosban is mûködött gyülekezet. Sokáig viszonylag kicsi volt a nagybányai közösség, késõbb azonban sokan telepedtek le itt, mindenekelõtt a Szilágyságból és Tövishátról, így hamar 200 fölé növekedett a tagok száma. 1970-ben imaházzá alakítottak egy magánlakást, majd késõbb felépítették ezt a templomot, amely már bõségesen megfelel igényeinknek.
Hogyan zajlik a gyülekezeti élet?
Templomi istentiszteleteink a látogató számára élõnek, mozgalmasnak, közvetlennek, sõt melegnek tûnnek. Nem osztjuk fel a gyülekezetet laikusokra és felavatottakra; a hitéletben és istentiszteletben is mindenkinek része lehet. A tanító tekintélye sem attól függ, hogy milyen iskolája van, hanem hogy miként tudja megközelíteni és magyarázni a Szentírást, Pál aposotol szavaival: miként „hasogatja” Isten igéjét. Ez végül is az egyetemes papság elvének következetes alkalmazása. Ennek következtében az aktív résztvevõk aránya elég magas az istentiszteleteken, s ezalatt nem csak a jelenlévõket értem. Vasárnap délelõtt elsõ az imádkozás, közösségben Istennel és egymással: hallva egymás imáit, összekapcsolódik a lelkünk, jobban megértjük egymás gondolatait. Ezt közös Biblia-tanulmányozás követi, majd az igehirdetés, amely formailag hasonlít más felekezetek igehirdetésére, mi azonban kevesebbet foglalkozunk történelmünkkel, kultúránkkal, hagyományainkkal; ha utalunk is ilyen dolgokra, ez inkább illusztrációként van jelen. A vasárnap délutáni istentiszteletben nem csak a megválasztott szolgálattevõk, hanem önkéntesek is részt vehetnek, bizonyságtételekkel, versekkel, énekekkel. Úgy gondoljuk, hogy a megkövesedett hagyományok gátolnak a hitéletben, újra és újra felül kell vizsgálnunk megszokásainkat, így ez egy kevésbé formális, ünnepibb és örömteljesebb alkalom. Hétközben van egy bibliaóránk is, valamint két imaóránk és egy ifjúsági összejövetelünk. Vasárnap délelõtt gyermekekkel foglalkozunk. Különös hangsúlyt helyezünk hitünk megélésére a hétköznapokban, a családi életben, a munkahelyen, iskolában, hogy ne legyen különbség a vasárnap és hétköznapok között, s hogy a gyülekezet tagjai egymás közösségében maradjanak, még akkor is, ha történetesen éppen kikapcsolódnak.
A baptista gyülekezeteket általában igen gazdag ifjúsági élet, énekkarok, zenekarok jellemzik…
Az éneklés örömbõl fakad. Az, hogy megtaláltuk a jó hírt, a Jézus Krisztust, az üdvösséget, nem valami elvont dolog számunkra, hanem nap, mint nap megéljük. Amint az országban megalakultak az elsõ gyülekezetek, azonnal elkezdtek énekelni, zenélni; elõször még cimbalommal, hegedûvel, harmonikával, aztán a közösségi éneklés kíséretében meghonosodott a harmónium, majd az elektronikus hangszerek, a klasszikus orgona. Minden nagyobb gyülekezetben van énekkar, fúvószenekar és pengetõsök, de van, ahol szimfónikus zenekar mûködik. Nagyon szeretünk énekelni, s mivel gyermekeink többnyire már kicsi koruktól énekelnek, sok a jó hangú gyülekezeti tag. Szövetségi szinten is nagy hangsúlyt kap az éneklés és a zeneoktatás. Ami az ifjúsági munkát illeti, ez nálunk sem könnyû. De tudjuk, hogy hite mindenkinek csak saját, önkéntes döntése alapján lehet és ebben az „utazásban” nem mindenki halad egyformán. Vannak nehezebben és könyebben kezelhetõ fiaink. Mi segítjük õket, s a szülõket is abban, hogy a hit felé neveljék gyermekeiket. Legtöbb gyülekezetben mûködik ifjúsági csoport, választott ifjúsági vezetõvel. Szövetségi szinten is létezik ifjúsági szövetség, nemrég volt egy regionális ifjúsági konferenciánk.
Minden felekezetnek megvannak a maga formális, vagy kevésbé formális elvárásai tagjaival szemben. Ön szerint mennyire nyitott a baptista egyház mások felé?
Mi úgy gondoljuk, hogy nyitottak vagyunk. Szívesen beszélgetünk emberekkel, barátkozunk velük, hisz Krisztustól kapott feladatunk, hogy szeressük õket, bemutassuk nekik az evangéliumot. Nagy szeretettel várunk és fogadunk mindenkit összejöveteleinken. Ugyanakkor nem akárki lehet a baptista gyülekezet tagja, s ez kivülrõl bizonyos zártságot sugallhat. De én nem nevezném annak. Tény, hogy egy gyülekezeti tagtól elvárjuk, hogy személyesen tegyen vallást a hitérõl, arról, hogy életét a Biblia útmutatása szerint kívánja megélni. Ez szembenáll azzal a felfogással, amit népegyháznak, vagy államegyházi felfogásnak nevezünk. Ilyen értelemben nem vagyunk nyitottak a gyülekezeti tagság felé. De nem vetjük meg azokat, akik még nem jutottak el idáig, hanem segíteni szeretnénk, hogy mindenki világosan lássa lelkiállapotát, az Istennel való életét. Ez az a mérce, amivel a más felekezetekkel való kapcsolatainkat is mérjük. Persze jobb barátkozni, mint ellenséges viszonyban lenni. Volt és van ebbõl is, amabból is részünk. Sokan nem elég barátságosak velünk szemben és néha megtörténik, hogy a tagjaink is keményebben ítélik el – más egyházakban is – azokat, akiknek szerintünk nem biblikus az életgyakorlatuk. Ez tény. Ugyanakkor gyülekezetünk sem egyszínû közösség. Nem mindenben gondolkozunk egyformán. Fontosnak tartjuk az egységet az alapvetõ dolgokban, de a kevésbé jelentõsek tekintetében megengedjük a különbségeket. Ilyenformán más felekezetek felé is el tudunk fogadni bizonyos toleranciát. Vezérelv, hogy ha látjuk, hogy egy felekezet, vagy személy õszintén Istent akarja követni, törekszik arra, hogy Isten igéje szerint éljen, mi elfogadjuk testvérünknek, igyekszünk együttmûködni vele. Hogy megismerünk más felekezeteket, már ez is egy lépés a közeledés felé.
Ön, mint baptista ember, vagy a gyülekezet, hogyan éli meg azt, hogy magyar baptista?
Nagyra értékeljük történelmi múltunkat, a kultúrát, amelyben születtünk, nyelvünket és a kapcsolatot nemzetársainkkal. „Nyelvében él a nemzet”, s a kultúrkör, amelyben élünk, szükséges ahhoz, hogy egyén és közösség fejlõdni tudjon. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy amikor Jézus Krisztus eljött és megváltotta az embereket, egy új gyülekezetet, egy új „intézményt” alapított, egy kultúrák és nemzetek fölötti közösséget. A nemzet és annak ideáljai nem lehetnek bálványaink, hiszen történelmünkben és kultúránkban is történnek olyan dolgok, amelyek nem tiszták, amelyek megítélésre szorulnak. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a mi számunkra nem magyarságunk és a magyar kultúra a legmagasabb értékek. Természetesen megvan ennek a kérdésnek a maga történetisége. A liberális teológia hatására a református egyház a XIX. századi Erdélyben is igen hangsúlyos kulturális programmal rendelkezett. Próbált ugyan kigyógyulni belõle, s visszatérni egy bibliaibb formához, de akkor meg jött Trianon, a kisebbségi helyzet. Olvasmányaimból tudom, hogy Makkai Sándor püspök azt mondta: a magyar kulturális intézményeknek be kell menekülniük az egyházba, s az egyháznak tudatosan fel kell vállalnia ezt a küldetést, menedéket adva az erdélyi magyarság intézményeinek. Ezért van az, hogy a református egyházban még ma is olyan nagy hangsúlyt kap a kultúra. Mi is tudjuk, hogy az erdélyi életforma összefüggéseiben mit jelent kisebbségben és magyarként élni. Érzékenyen érintenek ezek a dolgok, s készek vagyunk tõlünk telhetõen mindent megtenni, hogy magyarokként megmaradjunk. Magyar gyülekezeteink vannak, magyar szövetségben dolgozunk és a magyarok felé szolgálunk elsõsorban. Ha románok is vannak a gyülekezetben, igyekszünk õket segíteni, hogy megalapítsák saját gyülekezeteküket, mert tudjuk, hogy ha egy magyar gyülekezet „felhígul”, annak a dinamikája is más lesz. Azonban az egyház mégiscsak egyház. S hogy a változások után most már újra éledhetnek magyar kultúrintézményeink, az egyház is hûséges kell maradjon hivatásához. Úgy is mondhatnám, hogy a nagyobb lojalitásunk Krisztusnál van és az õ egyházánál.
Vannak a gyülekezetben vegyesházasságok?
Elhanyagolható arányban. A gyülekezeti élet nagyon fontos tényezõ a baptista ember életében és ha az egyik fél nem ismeri a másik nyelvét, a kérdés, hogy melyik gyülekezethez tartozzanak, feszültséget okoz a családban. A dolgok törvényszerûsége egyébként azt mutatja, hogy vegyesházasság esetén általában a román gyülekezetben kötnek ki a házasfelek. A román kultúrának nagyobb a hatása. Mi bátorítjuk a szülõket – anélkül, hogy különösebb egyházprogramot csinálnánk belõle –, hogy magyar osztályokba írassák gyermekeiket. Vasárnapi iskoláinknak és ifjúsági csoportjainknak van egy nyelvõrzõ hatása, sokan ott tanulnak meg magyarul. Ha a szülõ nem elég öntudatos és nem magyar tagozatra adja gyermekét, igyekszünk megtanítani magyarul beszélni és olvasni is a gyermeket.
Hogyan készülnek a jubileum megünneplésére?
Szövetségi szinten februárban volt egy nyitó alkalom, Budapesten. A záróalkalom 2010 februárjában lesz, egy olyan erdélyi gyülekezetben, amely nagyon szoros kapcsolatban állt a magyar baptista misszió meghatározó egyéniségével, Kornya Mihállyal. A két rendezvény között több gyûlésünk is volt, az ifjúságot is bevontuk, volt egy biciklitúrájuk is, „Kornya nyomában” címmel. A gyermekek számára kinyomtattuk Kornya Mihány élettörténetét, szerkesztésemben készül egy jubileumi esszékötet, a missziókerületek megemlékezéseket tartanak. Volt egy európai szintû ünneplés is júliusban, Amszterdamban, ahol az elsõ baptista gyülekezet megalakult. Október 2-án itt, Nagybányán lesz felvonulás, egy különleges népgyûlés a régi fõtér területén, énekkel, zenével, tudományos értekezlettel és szeretetvendégséggel. Lévén, hogy Máramarosban több a román, mint a magyar, többnyire románul fog zajlani, de magyar mozzanatai is lesznek, a mi énekkarunk, fúvószenekarunk is közremûködik szolgálatával.
Lejegyezte:
Dávid Lajos
Megjelent 2009 szeptember 25.-én.
